Dabas

Weboldal

A középkorban csak egy Dabas volt ismeretes, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a XV. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba. A megye egyik legfiatalabb városa három, illetve négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sári, amit - akárcsak szomszédait - a török 1597 körül pusztított el. Új birtokosa az 1700-as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. A település déli felén Gyón található. Pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, katolikus magyar úrbéres lakossága a XVIII. században önálló községgé szerveződhetett. Alsódabas, szomszédjával, Gyónnal együtt került az 1720-as években a Halász család kezébe. A pusztát benépesítő református család és rokonaik ide viszont sosem telepítettek jobbágyságot. Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13000-es, valóban kisvárosias népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.